Talán ez az a pont, ahol előre bocsánatot kell kérnem a csapongó stílusomért és a tökéletlen helyesírásért. Ezek tipikus jellemzői az ADHD-nak.
De mi is az ADHD? Hát ez az egymilliós kérdés. Mint írtam, nem vagyok szakértő, csak részese vagyok ennek az eléggé összetett dolognak. Ahogy utána néztem a témának, a "hatásai", súlyossága elég széles skálán mozoghat.
Egy-két dolog azonban mindig azonos a szakirodalom szerint. Ezek közé tartozik a figyelem és koncentráció hiánya, bár ez elég félrevezető megfogalmazás.
A másik ilyen, hogy az ADHD neurológiai eredetű. Köznapi nyelven, az agyunk másképp működik. Mivel nem szeretnék szakmai vitát nyitni, inkább személyes tapasztalatamiról fogok írni.
Nézzünk egy kis történelmet...
Gyerek koromban még nem volt ismert az ADHD. Ha őszinte akarok lenni, szerintem nem is túl sokat foglalkoztak a gyerekek ilyen jellegű problémáival. Így utólag persze könnyű észrevenni a jeleket, amiből én akkor egész mást érzékeltem. Persze ha észre is vették volna, sem történt volna érdemi előrelépés, mivel ez az egész téma nemhogy gyerekcipőben járt, hanem inkább pelenkában leledzett. És hogy mik voltak ezek a jelek? Volt belőlük nem kevés, tanulási és viselkedési egyaránt.
Kezdjük talán a tanulással. Nem voltam se túl jó, se túl rossz tanuló, de a tanulással elég sokat szenvedtem. Itt rögtön egy kis kitérőt kell tennem. Határozottan hátrányból indult a tanulmányi pályám, ha figyelembe veszem, hogy az akkor még ismeretlen ADHD-hoz hozzáadjuk, hogy balkezes vagyok. Akkoriban az "átnevelés" volt a divat, igy első osztályban ezt velem is megpróbálták. Édesanyám felvilágosult gondolkodásának és kitartásának volt köszönhető, hogy fél év után felhagytak nálam ezzel a gyakorlattal. Az első komoly problémám a helyesírással adódott. Kihagyott vagy felcserélt betűk, elfelejtett ékezetek, írásjelek és olvashatatlan külalak voltak a problémák. Ezt kellő mennyiségű gyakorlással próbálták orvosolni a szüleim és a tanáraim, persze eredmény nélkül. A következő probléma a tényleges tanulással adódott. Ez már egy kicsit elgondolkodtató lehetett volna, mivel külső szemmel az eredmény teljes káosz volt. Értem ezalatt, hogy nem látszódott a logika abban, mit tudok megtanulni és mit nem. Nem lehetett tantárgyhoz kötni. Mindegy volt hogy irodalom, nyelvtan, biológia vagy bármi más, a teljesítményem erősen hullámzó volt. Ugyan ez volt a jellemző a viselkedésemre is. Elfelejtettem dolgokat, hihetetlenül csapongó és szétszórt voltam.
Ma már tudom miért van ez.
Egy ADHD-s ember gondolkodásmódja, agyának működése eltér az átlagostól. Elég nehéz ezt érthetően elmagyarázni, de megkísérlem.
Az átlagember, a célra fókuszál és sorra veszi mi akadályozhatja közvetlenül annak elérésében. Talán úgy lehet a legjobban elképzelni, mint egy utcát, aminek az elején állunk, a végén pedig ott az épület, amihez el szeretnénk jutni. Jobbról, balról utcák vannak, ahova betekintünk menet közben, de haladunk a cél felé. Kikerülünk egy-két akadályt, de az utcában maradunk. Ez egy lineáris gondolkozás, amiben csak a cél felé "útba eső" akadályokat vesszük számításba. Így tervezi meg az ember az útját lépésről lépésre a célig. Ez persze eléggé leegyszerűsített.
Hát én nem igy működöm és sok általam ismert ADHD-s sem.
Az én gondolatmenetem sohasem lineáris a cél felé. Megpróbálom ezt is érzékeltetni. Képzelj el egy lombos fát. A kiindulási pont itt a törzs, a cél pedig az egyik falevél a fán. Elindulok felfelé a levélhez, de jön egy elágazás. Nem a feltétlen a cél felé fogok haladni, hanem az érdekesebb utat választom. Majd jön a következő elágazás, ahol ugyanígy teszek. Ezt lehetne végtelenségig ragozni. Egy olyan ADHD-s aki még nem tanult meg együtt élni ezzel, nagyon hamar elveszti a célt és teljesen máshova fog eljutni. Például: Elolvasunk egy fontos hivatalos levelet, amiben van egy számunkra ismeretlen szó. Utánanézünk mit is jelent. A google segít ebben, úgyhogy rákeresünk. A találatok közt látunk egy reklámot, amiről eszünkbe jut, hogy akartunk venni egy csavarhúzót, hogy feltegyünk egy képet a falra. De ha már kép, keressünk hozzá egy képkeretet. És már el is felejtettük a hivatalos levelet.
Az én esetemben, a fenti példa azért már nem ilyen. Kellő koncentrációval, nagyjából a célt felé haladok és csak az azzal kapcsolatos elágazásokat járom végig. De még így is több száz falevélhez jutok el.
Nekem a saját tapasztalataim segítettek ezt a helyzetet elviselhetővé tenni, sőt előnyömre fordítani. A munkámban kifejezetten hasznos tud lenni, hogy rengeteg végkifejletet játszom végig a fejemben, ráadásul viszonylag gyorsan. Így sokkal gyorsabban átlátok egy problémát és találom meg a megoldásokat. Ugyanakkor fárasztó folyamatosan koncentrálni, hogy egy adott feladatnál maradjak a befejezésig és ne térjek át egy másik problémára.
Ez a gondolkodásmód képezi szinte az összes probléma alapját. Egyrészt, a fókusz vagy a cél elvesztésével, figyelmetlennek, feledékenynek tűnünk, másrészt rengeteg befejezetlen, félbe hagyott feladatot eredményez. Ez egyformán nehéz az ADHD-val élőnek és a környezetének, családjának is.
Fontos megérteni, hogy ez az agyi működés nem tudatos és nem változik meg attól, mert mi azt szeretnénk. Azzal, hogy megértjük a miérteket közelebb kerülünk ahhoz, hogy egy nyugodtabb kiegyensúlyozottabb életet élhessünk. Az első lépés, hogy felismerjük és megértsük a problémát.